Munka(A) Erő(F) Távolság(D)

A mindennapi élethez képest a «mechanikai munka» a fizikában egy test elmozdulásához kapcsolódik egy alkalmazott erő hatására. Munka példái: egy gyerek, aki zsinórral húz egy játékautót, egy leejtett tárgy, amely a földre esik, egy rakodó, aki tárgyakat szállít.

A mozgás iránya nem lehet merőleges az erő hatására. Egy asztalon fekvő könyv merőlegesen egyenlő erőt fejt ki, mint a súlya. De az asztal nyugalomban marad, így a munka nulla.

Ha egy tárgy az alkalmazott erő irányában mozog, pozitív munka történik. Ennek nagysága megegyezik az erő és a távolság szorzatával, amelyen a test elmozdult.
A = F x D, ahol:
A — munka;
F — a testre ható erő;
D — távolság, amelyen a test az alkalmazott erő hatására elmozdult F;

Pozitív munka példája: egy mozdony, amely kocsikat húz.
[A] = 1 J = 1 N x m

Ha az elmozdulás ellentétes az erővel, negatív munka történik.
Ebben az esetben A = - F x D.
Például, amikor egy sárkányt indítanak, a gravitációs erő végez — negatív munkát.

Ha az alkalmazott erő nagysága nem állandó vagy szögben irányul a test mozgásának irányához képest, a munka más, bonyolultabb képletekkel számítható ki.

A teljes munka az összes erő által egy tárgyra gyakorolt munka összegeként definiálható. A munka nagyságától és az elvégzéséhez szükséges időtől függően meghatározzák a gépek és mechanizmusok szükséges teljesítményét, valamint az üzemanyag-fogyasztást.